Négyszemközt

Beatrix Moon Ha Valerisben csak érzékeltem, hogy van valami a háttérben, há most már zavart és tudtam, hogy van valami. Talán mégsem én vagyok az, akire számítottak, nem én vagyok az a bizonyos kiválasztott. Szusszantam egyet, majd a herceg felé fordultam. Elfogadtam kezét és hagytam, hogy bekísérjen a kastélyba. Már ez a kis érintés is felmelegítette kissé átfagyott kezemet. Legközelebb, ha repülésre kerül a sor, emlékeztetnem kell magam, ha nem akarok jégcsapokat az ujjaim helyére, vegyek fel egy pár kesztyűt. A férfi bekísért a könyvtárba, majd kéretett nekem teát, ahogy helyet foglalt mellettem mesélni kezdtem. - Nem tudom. Szerintem nem úgy ment, ahogy Nix tervezte. Mindenesetre nem tudtuk meggyőzni a vezetőjüket. Azt mondta, amikor nekik szüksége lett volna segítségre az Azor birodalom nem volt sehol, ő miért segítene most? Nem akarja veszélybe sodorni a népét. - Megköszöntem a teát, amit letettek az asztalra. Belekortyoltam. Élveztem, ahogy a meleg ital végig csordogál a torkomb...

Beatrix Moon Ahogy a többiek tekintete köztem és Donovan között cikázott, elfojtottam egy nyögést. Ennyire egyértelmű lenne, hogy kedvelem őt? Vagy ez is csak azért terjedt el rólunk, mert az ő vendégeként vagyok jelen a palotában..és mert általában az ő társaságában tartózkodom? A táncunk? Vagy mindenkinek egyértelmű csak ő maga őfelségének nem? De tudják nem? Hogy nem szabadna, hogy nem szabadna ennek megtörténnie nem? Erre miért nem gondol senki? És..Gen is...el akarom mondani neki az érzéseimet..most először egy férfiról beszélgethetnénk, aki megdobogtatja a szívemet..úgy örülne neki és nem tudjuk megbeszélni, mert elmegy. Amióta a szétválás terve elhangzott most először nem akartam, hogy megtörténjen, de aztán felfigyeltem a beszélgetésre a két testvér között. -Nincs növény, és ne aggódj a lakásom miatt. Gen, Penny. Bár a ti családotok az első,és az egyetlen aki tud erről a világról,d e lehet hogy nem. Lehet, hogy más is sikeresen átjutott és jelen van...legyetek óvatosak, miről h...

Winter Whisperer Winter Whisperer Messziről is láttam a remegő testét, ahogy próbálja megérteni mi történik vele, s miért nem fázik a hidegben vagy egyáltalán miért jéghideg a bőre. Aranyos. Egy mosoly jelent meg az arcomon, miközben a hókupacokon ugráltam haladva előre. Nem siettem el a dolgokat, hiszen már megtanultam kezelni az életemet, ezt a világot, amit kívül tökéletes, de belül rotható gyümölcshöz hasonlít. Csak az látja igazán, aki kirekesztett, akit a társadalom elutasít, mert nem illik bele a környezetbe. Felnéztem az égre, s kitártam a karjaimat. Eljött az én időm – gondoltam, de mielőtt bármit csinálhattam volna előttem hirtelen egy sötét alak jelent meg. Az ismerős körül szomorúság és elkeseredés hangulata vette körbe. Leengedtem a karjaimat magam mellé, ahogy egy bólintással üdvözöltem a Halálhozót. Fekete kapucnis köpönyege mögül nézett fel rám azokkal a csillogó sötét szemeivel. Lehetett már több ezer éves, bár ez egy olyan pontja, amin könnyen besértődik, ha megkérd...