V. felvonás

Nicholas Boneta

Elmosolyodtam, ahogy a telefonomba hallatszódott édesanyja motiváló szövege.

- Persze, bármit! - feleltem - A rendezővel kellene különben eljátszanom egy csók jelenetet, és semmi bajom a melegekkel, de annyira nem vonzódik a pasihoz - mondtam viccelődve - Remek! Mikor tudsz bejönni? Igazából, ha most azonnal tudnál... felvegyelek? - kérdeztem, és megálltam a színpad közepén, miközben a színház lámpása lekiabált, hogy megvolnánk, s Aaron-nak és David-nek mutattam fel a hüvelykujjamat jelezve, hogy meg van az új főszereplőnk - Nagyon hálás neked mindenki - tettem hozzá - Megmentetted a ma esti előadást.

Írisz Andalia

A szívm torkomban dobott és nem tudtam mit kezdeni az ujjaimmal. Idegességemben a fülemet piszkáltam vagy a hajamat vagy a körmömet, néha még a ruha szegélyt is megtámadtam. Megbeszéltük hogy Nicholas eljön értem és elvisz..jelenleg reá várok. Mit tettem? Hol az elhatározottságot hol a bizonytalanságot éreztem. Elfogadtam egy segélykérést és és most hamarosan színpadon fogok állni egy, olyan művet előadva, amelyet egyszer láttam, hallottam és férfival akit nem rég ismertem meg és akit me..meg kell csókolnom a forgatókönyv szerint. Te jó ég. Hajamba fúrtam ujjaimat kicsit meghúzva azt. Mi van, ha elrontom a szöveget vagy a dalt? Mi van, ha megbotlom mindenki szeme láttára és orra esem? Mi van ha rossz irányba megyek? Mi van, ha csalódást okozok, mi van ha bohócot csinálok magamból és az alkotásból? Nyüszítve guggoltam le..mi van, ha ha elájulok? Ha a csók jelenetnél elhányom magam vagy elnevetem magam vagy elsírom magam vagy bármi..bármi megtörténhet.

-ÍRISZ! Szedd össze magad kislányom!- vállon ragadott édesanyám és kicsit megrázott.

-Nem lesz semmi baj elég legyen a mivan ha-ból. Minden tőled telhetőt megteszel, ügyes leszel és az emberek tapsolni fognak, mert egy csodálatos előadást nyújtottál. És biztos vagyok benne, hogy Nicholas segíteni fog és könnyebbé teszi a dolgot. Kérlek kicsit.- húzott fel és megigazította a ruhámat, hajamat.

-Ott leszünk veled és szurkolunk. Mutasd meg, hogy milyen csodálatos is vagy, add bele szíved lelked mint egykor apádnak és a falunak. rendben? Apádért és leginkább magadért tedd meg.- könnyes szemmel bólintottam.

-Megpróbálom.- puszit nyomott homlokomra. A kocsi hamarosan megérkezett. Megcsinálom..

Nicholas Boneta

David azonnal elküldött, hogy szedjem össze a megmentőnket és hozzam be, mert el kell készülnie. Elmondtam neki az álarcot, hogy így titokzatossabbá tehetjük az előadást, úgy mutatva, hogy bárki lehet a lány helyében. Tetszett neki, és elfogadta, majd izgatottan nézte át a kisebb szerepeket, a hátteret, s minden mást. Kiszaladtam a színházból, miközben nem figyeltem és az úton átsietve a csuklya nem fedte az arcomat. Emberek figyeltek fel rám, és egy kis gyerek mutatott fel rám. Néhányan felismertek és összesúgtak mögöttem. Elkaptam még egy "Kíváncsi vagyok ki lehet a sminkese. A férjed katonai sebesülését biztos ügyesen eltüntetné, ha ilyen ocsmányt is tud tenni valaki arcára" - mondta egy időshölgy a barátnőjének.

- Anyu! Mi van az arcával? - kérdezte nagy fennhanggal és abban a pillanatban bevágtam a kocsim ajtaját. Nem voltam kíváncsi mit mond az édesanyja, hogy felismere a plakátokról. Felhúztam a csuklyámat jól, majd elindultam vissza Írisz boltja elé. Szorosan fogtam a kormányt a kezeimmel, mintha most vezetnék először. Meg kell csókolnom. A színpadon. El kell játszanunk, hogy szerelmesek vagyunk.

 Kerülővel érkeztem, hogy ne kelljen, majd megfordulni, amikor beszáll, így az anyósülés felőli oldalról tudott beszállni egyszerűen. Kinyitottam neki az ajtót átmászva az ülésen és kinéztem rá mosolyogva.

- Mehetünk? - kérdeztem, majd felnéztem az anyukájára - Mikor érkeztek a színházba? - érdeklődtem Írisz anyjától.

Írisz Andalia

Miután megbeszéltük anyámmal a részleteket már a kocsi meg is érkezett. Miközben be szálltam hallgattam a választ a kérdésre, melyet Nicholas tett fel.

-Hamarosan indulunk, de Annának még el kell mennie fürdeni. Most tért vissza a suliból. Ott leszünk.- mosolygott rám, majd be csukta az ajtót.

-Sok szerencsét és kérem ügyeljen rá. - ezzel rám célozva. Elhúztam számat..nem vagyok kislány.

-Mennyi időm van felkészülni?- kérdeztem ahogy útón voltunk a színház felé. Azért remélem át nézhetem ha futókag is, de átnézhetem a forgató könyvet a dalokkal nem lesz probléma, mert megjegyeztem azokat, de

-Próba lesz? Vagy már azonnal élesben mindent?- kérdeztem kicsit megilyedve. mIndent elsőre, rögtön..úgy, hogy a színpadon sem mögötte nem ismerem a dolgokat.