VI. felvonás

Nicholas Boneta

Elmosolyodtam, és anyukájára néztem biztatóan, majd elindultam vissza a színházba. Hátulról az ölébe helyeztem jobb kézzel egy másolatot a színdarab forgatókönyvéről. Közben épp pirosat kaptunk az utca végén levő lámpánál, így lefékeztem finoman nyomva a pedált.

- Lesz főpróba és még akár átnézhetsz pár dolgot. Természetesen megfigyelheted, hogy hol kell bejönnöd, illetve a füzetben is láthatod - néztem rá, s boldogsággal töltött el, hogy ő lehet a hirtelen beugró és elfogadta - Először meg kell nézni, hogy jó-e Anna ruhájára. Meg kell-e húzni vagy mi - feleltem - A maszkkal nincsen probléma. A rendezőnek még tetszik is az ötlet. Megértik. Tovább indultam, majd leparkoltam a színház mögött. Felénéztem, és az ép jobb kezemmel megszorítottam biztatóan a kezét, majd kiszálltam a kocsiból.

- Megláttod, hogy mennyi mindent lehet csinálni tíz perc alatt - néztem az órára - Mert mindjárt próba. Gyere. Indultunk befele, s elsiettünk pár jelmezes ember mellett, akik átfutották még a szöveget, gyakorolták a hangjukat, igazgatták a jellmezeiket vagy sminkjeiket.

- Itt van a beugrónk - fogtam meg a lány vállait, és bemutattam a styles-tnak. A nő kedvesen mosolygott, miközben méregetni kezdte - Írisz, ő a ruhatervezőnk, Vicky - mutattam be neki a hölgyet.

- Jobb ember nem is lehetett volna. Lehet csak egy-két dolgot kell meghúzni - gondolkodott - Bújj be a ponyva mögé és vetkőzz! - adta ki a parancsot kedvesen - Szólj és segítek feladni a ruhád! A cuccodat nyugodtan leteheted ott - mondta. Már indultam volna, amikor megszólalt Vicky.

- Hova mész? Nem, nem. Most öltözz át te is! David megkért rá, hogy figyeljek rád! Azonnal vedd le a maskarádat! - szólt rám, s sóhajtottam. Vicky már jól tudta, hogy mi a helyzet az arcommal, ahogy páran már jól ismertek - Ott a másik ponyva - forgatta a szemét, ahogy elkezdtem lehúzni a pulcsimat a pólómmal együtt mikor Írisz már nem láthatott. Nevetve mentem be, és felhúztam a fekete jellmezemet, ami igazából tökéletes mása lehetett a mostani ruháimnak, bár kevésbé volt modern hatása - Rendben. A fűző meg van - felelte Vicky - Emeld fel a kezeidet. Igen, jó. Most rád adom a ruhát - hallottam hangokat, majd Vicky izgatottságát - Gyönyörű! - vigyorgott - Még a maszkodhoz is illik! Azt hittem keresnem kell egy újat! - nyugodott meg - A hajaddal gyorsan kezdünk valamit - bontotta ki a lány kontyját - Van még kér percünk. Most jó sok próba lesz az előadásig. Nich, hadd nézelek - fordult felém, és kiléptem. Előbb tűnt fel Írisz, ahogy ott állt Anna ruhájában és a maszkjában kibontott hajjal. Nem tudtam hova máshova nézni. Hihetetlenül tetszett a látványa. Elmosolyodtam, majd végül kihúztam magam Vicky-nek, aki sóhajtva jött, hogy megigazítson rajtam egy-két dolgot - Üljetek le! Egyszerre igazítom meg a hajatokat! És bármit mondasz Nicholas, a csuklya alól is látszik! - nézett rám, és leültem, majd mellém telepedett a tükör elé Írisz is.

- Kemény kezű, de hihetetlenül gyors - mondta a lánynak - Még nem a főpróba jön. Nyugodtan nálad lehet a szöveg - feleltem neki nyugtatásképp. Vicky kezei könnyedén csináltak egy szép kontyot Írisz fejére és csatokkal szögezte oda a fejére, majd lefújta. Nálam másodpercek kérdése volt. Fogta a hajzselét és bezselézte, majd lefújta, és visszatette a csuklyát a fejemre. Írisz tökéletesen láthatta a bal oldalamat arra az időre.

- Bár a sminkesed nem én vagyok attól függetlenül igyekszem - paskolta meg a vállaimat - Menjetek fel! - mosolygott ránk - Hallom David hangját csengeni a fülemben, hogy hol vannak a sztárjai - legyintett nevetve. Felkísértem Íriszt, s segítettem neki elférni a ruhájában. Anna nem tudom hogyan csinálta. Felérve már mindenki a helyén volt. Én nyitottam az előadást. Te itt kezdesz - állítottam meg a kocsma fala mellett, ami sötétben lesz, majd a nyitószövegem után ő is fénybe fog borulni - Minden rendben lesz - mosolyogtam rá bíztatóan, majd elsiettem előre. David tapsolt egyet és mindenkit csendre intett. Kezdődött a mai első próba. Beálltam a színpad közepére, s mikor a rendező csettintett mindenki elnémult. A fények elsötétültek és kigyúladtak rám. Felnéztem lassan előre, majd megszólaltam.

- Este volt. Késő este. Ilyenkor egyedül lehettek az utcákon. Nem kell rejtenem magamat a csodálkozó, fintorgó szemekkel elől. Nem lát senki. Nem hall senki se - mondtam, miközben előre mentem kicsit kibújva a csuklyámból, ahogy előre mentem vártam Írisz hangját mögültem. Még a mikrofonokat nem helyezték ránk, majd ezután fogják. Hátra pillantottam egy pillanatra, ahogy ő rá is kigyulladtak a fények.

Írisz Andalia

A forgatókönyv az ölemben furcsán mágikus tárgynak tűnt. Féltem hozzá érni, annyira hihetetlen ez aze gész. Az egyik percben otthon vagyok és dédelgetem gyerekkori álmom a másik pillanatban, pedig felkérnek egy főszerepre egy darabra amit egyszer láttam és úgy kell játszanom, mint ha profi lennék és egyáltalán nem lenne minden új és ismeretlen és az embereket is ismerném akikkel együtt fogok dolgozni. Óvatosan felemeltem a könyvet és bele lapoztam. A továbbiakban alig figyeltem mit mond Nicholas a szerepem átvizsgálására szántam minden figyelnem. Igyekeztem minden részletet megjegyezni és átérezni Anna szerepét. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak egy csók jelent van. Édes istenem..mint minden nő én is abban reménykedtem, hogy az első csókomat attól kapom aki igazán szeret és én is őt..nem..ez a csók nem az enyém hanem Annáé. Most Anna leszek egy nő akinek a szíve más választ a férj jelöltje helyett. Egy erős meleg kéz rántott ki gondolataimból. Jól esik, hogy Nicholas így figyel rám és próbál segíteni, bár még mindig nem értem miért engem kért fel erre a szerepre még ha csak beugrónak is. Alig ismerjük egymást és pár napja találkoztunk még is képes rám bízni egy ilyen fantasztikus darabot, ráadásul a saját terveit is odaadta..Enyhén remegő lábakkal követtem a férfit be oda ahol a varázslat kezdődik. Az emberek már készülődtek és hirtelen elragadott egy érzés egy ismeretlen érzés, amit eddig sose éreztem. Izgatott voltam és úgy éreztem egy másik világban vagyok. Édesanyám jól nevelt így megadva a megfelelő tiszteletet köszöntöttem a stylest, majd rá bíztam magam, hogy Annává alakítson. Nos a fűző tényleg nem a nők barátja, de szerencsére eleve vékony derekam van így nem kellett sokat húzni rajta. A ruha pedig..majd nem könnyekben törtem ki. Csodálatos volt és lassan magamra sem ismertem. Azonban úgy tűnik nem csak az én figyelmemet keltette fel a változás hanem Nicholas-ét is. Kicsit zavarban voltam a tekintete alat, amelyből melegség áradt és nem igazán tudtam hogy fogadjam, de nem is volt időm ezen agyalni. A hajamat kifésülték és kontyba fogták. Közben Nicholas átalakulását is figyeltem, ami igazából sokkal kisebb volt, mint az enyém. Persze a férfiaknak nincs sok gond a ruhával vagy a hajjal, de a smink..egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy mennyire valóságosnak tűnnek azok az égés nyomok és, hogy mennyire lehetetlen ilyet készíteni..hogy talán valódiak? Azonban amilyen hirtelen jött úgy távozott is. Elhúztam a számat. Nem kis megerőltetés a ruhában és a cipőben járni. Abban az időszakban a nők elképesztőek voltak, hogy így tudtak élni. Miután a férfi elindult a helyére vettem egy mély levegőt és minden zavaró, felesleges gondolatot elcsitítottam és előkerestem Anna szövegét, viselkedését a darab részleteit és megpróbáltam Anna személyiségét magamra önteni. Képes vagyok rá, meg tudod csinálni. Erre vártam egész életemben megmutatom, hogy egy olyan lány, mint én igen is lehet színésznő. Anna vagyok egy darab része egy nő akit Annának hívnak. Kinyitottam szemem ajkaim szóra nyitottam és hagytam, hogy kicsússzanak azok akár a selyem.

- Nem adom a kezemet az üres fejű férfiaknak - még nem kaptam meg a kelléket így úgy tettem, mintha a rózsa a kezemben lenne és előre néztem Anna tekintetével. - Inkább sétálok az éjszakában, mint odabent legyek a röhejes jövőbeli vőlegényemmel - mutattam egy elegáns, de mégis csalódott mozdulattal a kocsmát jelző épület másra. Időközben a színpadra sétáltam és úgy éreztem, mintha felhőkön lebegnék. Itt kezdődik Anna története egy férfival. És talán az enyém is.

Nicholas Boneta

- Hangokat hallottam – feleltem az üres székeknek és Írisz feléfordultam. Gyönyörű volt és, mintha csak színpadra született volna. – Ki lehet ez a különös alak? – feltettem az utolsó kérdésem magamnak, majd a következő kérdésem a karakternek szólt, Rachel-nek. Eközben már megindultam felé lassú léptekkel. – Mit keres egy hölgy ilyenkor az utcán egyedül? A szemeibe néztem, és igazán élveztem, hogy vele lehettek, vele adhatom elő. Nem, mintha Anna nem lenne csodálatos színésznő, de van barátja és az egyik legjobb barátom, sose akarnék tőle többet. Írisz egy sokkal különlegesebb nő számomra.

Írisz Andalia

-Ki vagy te idegen? - emeltem fel kezem megálljt parancsolva. Minden egyes szót, melyet kiejtettem egyszerre volt furcsa, de valódi. Bele gondolva egy nem létező embert neveztem a vőlegénynek és egy nem létező szerelmet kellett játszanom, de még is. KItalált ugyan a nevek a történet úgy tűnhet más embernek ez a valóság. Voltak jelenetek, amelyek szokatlanok voltak testemnek. Még sose karolt át férfi, sose nevezett hugának vagy bármi. Bár tudom minden játék a testednek minden idegen. Amikor hálóingbe öltöztettek és kis bolyhos papucsot kaptam úgy éreztem magam, mint egy porcelán baba. Kissé zavarba ejtő is volt a számomra..de ezen érzéseket a színpadra lépve elzártam, hogy ne zavarjanak közbe. A párbeszédünk, amelyet váltottunk Nicholas-al a titok felfedése közben egy pillanatra a Csúf testében éreztem magam. Akkor eljött el számomra a nehéz pillanat, amikor ijedtséget kellett játszanom. Inkább éreztem együtt érzést, mint félelmet. Ha mindez a valóság lenne bántva érezném magam, amiért csak erősíti bennem az érzést, hogy ronda vagyok és senkinek sincs szüksége rám. Egyre nehezebb volt játszani, de mindenem oda tettem. Szerencsére az utolsó jelenetet nem kellett teljesen eljátszani, ami egy kis megkönnyebbülést jelentett a számomra. A csók..számomra annyira új annyira idegen..ajkamat harapdálva ültem le a székbe, hogy felkészítsenek ismét az első jelenethez, de ezúttal élesben fog menni. Most sem hibázhatok, nem gyengülhetek el. Teljes mértékben Rachel-nek kell lennem..a csók..hogyan kellene megtennem? Mármint...láttam az előadásba, de...zavaromban immáron fülemet is elkezdtem piszkálni.. Valószínűleg Nicholas-nak nem újdonság.és persze nem jelentene semmit, de...talán ha el próbálnánk? Vagy megkérném, hogy segítsen? Mondja el mit kellene tennem..vagy...inkább egy nőt kellene megkérdeznem erről?