VII. felvonás

 Nicholas Boneta

-        Egy nő mellé ilyenkor egy férfi kell. Ha a maga vőlegénye még mindig odabent van, akkor inkább egy malacnak mondható - szólaltam meg a sora után, majd folytattam kissé lágyabb hangon - Ki maga kedves? - kérdeztem, ahogy egy férfi egy hölgytől kérdezheti, mégha 'Csúf' is. A próba fantasztikusan ment, és alig hittem el, ami történik. Minden egyes jelenet, minden egyes mondat, amit kimondott valami varázslat volt. A csók jelenetnél igyekeztem leplezni félelmemet, hogy inkább kihátrál belőle, de nem tette. Megcsókoltam. Ott a színpadon. Igaz színjáték volt az egész, de nem annak éreztem. Igaznak. A leleplezésemnél tűnt fel igazán a játéka. Egészen másképpen tekintett rám, máshogyan nézett végig a testemen. A hangja kicsit erőltetett volt, mintha nagyon koncentrált volna, hogy ijedten reagáljon.

A főpróba után hátramentem az öltözőmbe, és ittam egy pohár vizet. David jött be hozzám, hogy megdícsérjen és megköszönje, hogy találtam egy beugrót Rachel szerepére. Nagyon meg volt elégedve Írisszel. Én meg büszke voltam rá. Alapjáraton tudtam, hogy nem fog csalódást okozni az alakításával. Meg akartam keresni, de mire megtaláltam megálltam az ajtóban. Aaron volt bent nála. Nem akartam hallgatózni, így türelmesen vártam odakint mire a legjobb haverom elhagyja a szobát. Majd eszembe jutott Írisz édesanyja és a kislány, akiket a hátsó bejárathoz rendelt. Az órájára nézett és már idő volt, hogy lassan érkezenek a vendégek. Átsietett a színfalak mögött, és kitárta a backstage ajtaját. Még nem várakoztak odakint, ami szerencse volt. Ő maga teljesen talpig a bevezető ruhájában volt felkészítve. Az emberek, kik nem tudták, pontosan úgy tekintettek rá, mint egy remek alkotásra a testének egyik felén. Úgy tíz perccel később észrevette a két vendéget az utca végéből és felegyenesedett. Írisz édesanyja, valahogy benne volt, hogy jó példát akar mutatni. Udvariasan fogadta őket, mosolyogva beengedte őket az ajtón és átvezette őket a sokasságon. A kislánynak rengeteg kérdése volt, míg az idősebb asszony tekintetét csak magán érezte, mintha méregette volna. Érezte, hogy valamit fog mondani a "sminkre", bármit. Kivezette őket az előadó terembe, a közönséghez, majd felvitte őket a színpad melletti első szintű páholyba. Első osztályú ülőhely. Nem sokan kapják meg.

- Remélem elnyeri a tetszéseteket az előadás - mosolyogtam rájuk kedvesen, majd a kishűtőhöz sétáltam és kinyitottam - Nyugodtan szolgáljátok ki magatokat a szünetben - nyújtottam át a kislánynak egy gyümölcslét, aki boldogan elfogadta. Írisz édesanyjának pedig vizet adtam oda. Természetesen a bal kezemmel, a megégettel. Feltűnt a nőnek és nagyot nyeltem, de megőríztem a hidegvérem - Elég élethű sminkkel tudnak előállni ma már - feleltem, majd a kislány is megnézte nagy szemekkel.

- Megérinthettem? - kérdezte, de mosolyogva megráztam a fejem és Mrs. Andalia is nevetve rázta a fejét, hogy nem éppen udvarias más ember kezét simogatni. A kislány azonnal megértette.

- Megyek szólok Írisznek, hogy megjöttek - néztem az órámra - Hátha még ki tud jönni - mosolyodtam rájuk, majd magukra hagytam őket becsukva magam után az ajtót. Lesiettem a lépcsőkön, besiettem az öltözők szintjére és megálltam őjra Írisz ajtaja előtt. Aaron már nem volt ott.

(Eközben az öltözőben)

 Aaron követte az öltözők felé a lányt, majd bekopogott és bement hozzá. Beszélni akart vele a darabról, illetve a barátjáról Boneta-ról. Tudta jól, hogy a haverjának bejön a lány. Látta rajta. Azt is tudta, hogy Nich-nek vannak titkai, amivel nem minden nő tud megbarátkozni. Ha bármi is lesz köztük ezután a darab után jobb, ha tudja a lány, hogy mire vállalkozik. Elmondani persze nem akarta az igazat a haverjáról, csak meg tudni mit érez vajon a lány.

- Egészen remekül szerepeltél. Elismerésem! - tapsoltam meg, majd odahúzott mellé egy másik széket és leült mellé - Játszottál már valaha is színdarabban? - kezdte egy baráti csevegéssel. Közben a háttérben a stylelist és a sminkes pakolgatott, hogy az előadásra minden rendben álljon. A lány már készen állt a kezdésre, ahogy mindenki más is - Mi a véleményed? Hogy érezted magad? Bonetával remek eljátszani jeleneteket, mert ő aztán tudja, hogyan felejtsd el, hogy mennyi szem nézz téged a székekről. Nem megijeszteni akarlak, csak annyit akarok ezzel mondani, hogy nem kell félned. Tehetséged van ehhez, és Nich úgy is segít. Ha elakad, akkor megoldja. Remekül tud improvizálni, de azt hiszem te is örömmel játszol vele - kacsintott a lányra - A csók jelenetet elnézve... élvezhetted, vagy éppen azt, amikor elszöksz hozzá a szobájába eltölteni egy éjszakát? - nevetett - A lényeg, hogy gondoltam lejövök hozzád, hogy megkérdezem hogy vagy, mert mindenki az első előadása előtt izgul. Én hánytam is, de ez nem azt jelenti, hogy te fogsz. A színpadra születtél, és ezt bárki látja, de elárulhatom, hogy valószínűleg kedves barátom ezt már az első pillanattól is észrevette rólad. Különben nem kért volna fel erre a fontos szerepre - fürkészte a lány tekintetét. Nem kérdezett rá a maszkra - Amúgy remek újítást teszel Rachel karakterébe ezzel a maszkkal - dicsérte meg - Mellesleg a csók jelenetnél, hogy hihetőbb legyen, hogy tényleg szenvedélyesen szeretitek egymást - vigyorgott Aaron, de színészi tanáccsal látta el a lányt jelenleg - Csak élvezd azt a pár másodpercet. Hunyd le a szemed, felejtsd el hol vagytok, esetleg túrj bele a hajába, érj hozzá az arcához. Az igazán tetszene a közönségnek, hiszen a "Csúfot" senki sem szeretné megérinteni ugye - vágott grimmaszt játékosan természetesen - Na, de komolyan. Engedd el magad. Kicsit merev voltál, ennyi hiba volt. Élvezd a játékot! - mosolyodott el - Mert tehetséges vagy! Ne feledd a színpad mindenkié!

Ekkor hirtelen beszóltak Aaron-nek, hogy hívják átnézni egy szöveg részletét, így rohania kellett. Elköszönt a lánytól, majd pár perccel később újabb vendége érkezett.

(Nicholas megérkezése az öltözőbe)

Megkönnyebűlve sétáltam be, és a lányra mosolyogtam. Bátrabban, mint korábban. Csuklya még mindig nem volt a fejemen. Ilyenkor az emberek simán elhiszik, hogy nem igazi és nem néznek rám furán, hanem csodálják a sminkesem. Tűz a legjobb smink, igaz?

- Írisz, szia - mentem közelebb hozzá - Csak szólni akartam, hogy anyukád és a kislány megérkezett. A helyükre kísértem őket. A jobb oldali páholyba. Még van időd köszöni nekik, ha szeretnél - feleltem, pedig nem is, így terveztem a köszönést. A hajamba túrtam, majd folytattam - Mellesleg remek voltál a főpróbán! Örülök, hogy elvállaltad és az adósod vagyok - mosolyodtam el kedvesen. Még mindig gyönyörű volt, és természetesen érdekel mi rejlik a maszk mögött - Vagy... szeretnél átmenni a szövegen még egyszer? Valamelyik részén, ami nem tiszta? - érdeklődött. Szívesen átment volna egy-két jeleneten, vagyis pontosabban hazavitte volna, főzött volna neki vacsorát, filmet néznének, majd ágyba bújnak, ahol szeretkeznek és egymás karjaiban elalaszanak. Esetleg összeköltöznek, örökbefogadnak egy kutyát... Szép álmok. Hova kalandozok? - Szóval... csak ezért gondoltam benézni - tettem hozzá.

Írisz Andalia

A csók gondolata porrá vált, amint visszaléptem a színpadra és ismét egy kitalált ember bőrébe bújtam. Bár mélyen, legbelül féltem a csóktól, de ez csak egy csók. Nem nekem szánják és, ha nem képzelek bele semmit, nem lesz semmi baj. Ez egy kitalált történet egy aprócska részlete, ráadásul már kaptam egyet. Elmondhatom, hogy egy nap 2 ember is megcsókolt, csupán a színjáték miatt. Ha hagyom, hogy ezek a dolgok reám telepedjenek és agyalni kezdek rajtuk, abból semmi jó nem sülne ki, akár már most le is mondhatnék a színésznői karrierről. Nicholas csókja teljesen más volt, lágyabb, puhább, óvatosabb, mint a másik egyedé, aki előtte hajolt ajkaimra. Bár tény neki birtoklóan kellett eljátszania, ez álltal durvább volt, de hálás vagyok, hogy így is gyengédebb volt, mint vártam. Ahogy véget ért a főpróba vissza kísértek az öltöző szobába, hogy felkészítsenek az élő előadásra, közben pedig gondolkodtam az alakításomon. Leginkább a romantikus jeleneteknél érzem úgy, hogy a testem másképp reagál, mint ahogy a forgatókönyvben meg van írva, akaratlanul megborzongok vagy lendületből védekezni szeretnék. Fogalma sincs Nichnek arról, hogy majd nem felpofoztam...nem azért, mert bántani akartam, vagy fájdalmat okozott egyszerűen idegen volt számomra a testemnek az a testi kontaktus. Legközelebb nem reagálhatok így. Épp töltöttem magamnak egy kis teát, amikor valaki belépett az öltözőbe. Aaron volt az. Ösztönösen úgy fordítottam fejem, ahogy megszoktam, de ezúttal ez nem ment, oly könnyen, hiszen egy tükörrel szemben ültem. Dicsérete jól esett lelkemnek így egy kicsit magabiztosabban fordultam feléje. Helyet foglalt mellettem. Beszélgetni próbált velem. Kis gombóc jelent meg torkomban, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Nem félhetek örökké más emberekkel való beszélgetéstől. Így hát gyorsan átgondoltam mit szeretnék mondani, majd válaszoltam a feltett kérdésére.

-Igen is..meg nem is..amikor fiatalabb voltam és édesapám még velünk élt, játszottam egy iskolai színdarabban, mint gonosz boszorkány. Teljesen távol állt a személyiségemtől, de élveztem, viszont azóta nem. Csak néha az utcán énekeltem és a kávézóban zongora kíséret mellett. Színpadon eddig egyszer volt alkalmam szerepelni. - további kérdései több beszédet igényeltek. Nem tudtam, hogy írjam le szavakkal az érzéseket, amik átmentek bennem, meg kicsit bizonytalan is voltam vele szemben. Mármint honnan tudjam nem-e van valami hátsó szándéka vagy...zavaromban a csipkét birizgáltam, közben belevágtam a válaszba.

-furcsa volt, mármint, olyas valaki bőrébe bújtam akit nem ismerek igazán és a szöveget is szinte emlékezetből csináltam. Úgy, hogy eddig sose próbáltam, nem vettem részt a gyakorlaton minden idegen volt, kicsit félelmetes.- akadtam meg..vajon mit gondolhat? Lassan folytattam. - minden új volt, hiába ismerem a darabot az első betűtől az utolsóig mégis más, ha át is élem. Voltak pillanatok, amikor az a...a..testem nem úgy reagált, ahogy kellett volna, de igyekeztem végig a szerephez tartani magam, de azért nehéz főleg, ha olyasmi történik, amit még a való életben nem tapasztaltam..-ujjaim fülcimpámat is megtalálták.- Nicholas fantasztikus színész, ezt már akkor is láttam, amikor a nézők soraiban ültem. Mint ember és nem színész nem ismerem így nehéz teljes mértékben bíznom benne, de, amikor a színpadon szemtől szemben állok vele tudom, hogy számíthatok rá, hogy nem lesz bajom.  Hálás vagyok, amiért esélyt adott nekem, bár még nem tudom az okát a bizalmának és kedvességének, de igaza van. Örömmel játszom vele, csak nem érzem úgy, hogy ...hogy fejtsem ki..bizonytalan vagyok..mármint..ő sokkal gyakorlottabb, profibb, mint én mellette én eltörpülök..kezdő vagyok és úgy érzem nem én vagyok a megfelelő partner mellé..-húztam el szám..ha eddig jó gondolatai voltak rólam, most nem lesz....é..élvezni a csókot?

-Minden ami a színpadon történik egy játék a látszat. Élvezem, hogy szerepelhetek, hogy valaki mást kell eljátszani, abba szívem lelkem beleadom, de vannak jelenetek, amikor bármennyire is jól játszik az ember igazi szív kell, igazi érzelmek, hogy igazán varázslatos legyen. A férfi egyenesen szemembe nézett..ekkor úgy érzem próbál valamire fényt deríteni...de vajon mire? Megszakítottam a szemkontaktust a maszkomra tett utalásra..vajon, ha tudná, mit rejt akkor is így leülne mellém beszélgetni? További szavai kicsit fájóan érintettek, annak ellenére, hogy nem úgy értette..

-Igazad van..a csúfot senki sem akarná megérinteni...mert félelmetes, bűnnek gondolnák...viszont a "csúf"-nak is vannak érzései, lelke, története. Nem minden a külső..- ráztam meg fejem. Kérdezni akartam tőle valamit, de szólították így nem tehettem meg. Egy mosollyal fogadtam tanácsát, majd figyeltem, ahogy elmegy..ne legyek merev..oké..kicsit megmozgattam a nyakamat meg masszirpóozgattam ujjammal a tarkómat, fülem mögött..kifújtam a levegőt, beszívtam. A hajamba akartam túrni ujjaimmal, de félő volt, ha megteszem tönkre teszem azt így nem tettem..inkább fülemet piszkáltam, mind addig míg egy újabb vendég nem érkezett. Nicholas láttán kicsit csökkent a nyugalmam, a magabiztosságom,amit eddig építettem, de viszonoztam mosolyát. Anyám és Anna említésére még idegesebb lettem..mi van ha megbotlok..elszúrom..ha..haa.."bárcsak apa is itt lehetne"..szólalt meg egy hang fejemben. Apám gondolata ismét helyre tett mindent..Jól fogok teljesíteni. A mai darabot ő érte adom elő. 

-Köszönöm, hogy segített s én tartozom önnek hálával. Ha most kimennék félő elérzékenyülök így ha szabad élnék a szöveg át nézésével.- magam elé húztam a forgatókönyvet és megmutattam neki mi nem tiszta vagy tanácsot kértem tőle, min változtassak. Hamarosan indulnunk kellett. Behunytam szemem miközben felálltam. Kihúztam magam, mélyen beszívtam a levegőt, majd ki. Ahogy kinyíltak szemeim Rachel nézett vissza rám. Megcsinálom.

-Menjünk.- néztem Nicholas szemébe a tükörből, majd felé fordultam és együtt lépdeltünk a színpad felé.