X. felvonás

 Írisz Andalia

 Csak az eső kopogott az autó ablakán és csak a mi léleget vételünk töltötte be a levegőt. Nem volt zaj, ami elnyomhatta volna azt az aprócska panaszos hangot, amit a gyomra adott ki. 

-A..akkor mennyünk.- fogtam meg a táskámat és ki nyitottam az autó ajtaját. Amíg ő is kiszállt és bezárta az autót én az ajtóhoz léptem. Előkotortam táskám egyik titkos zsebéből a kulcsokat és ki nyitottam a kávézó és egyben a lakásom ajtaját.

-Kérem fáradjon beljebb. - beléptünk az én kis világomba. Pár villanyt felkapcsoltam, de nem akartam az összeset és nem is kell az egész épületnek fényárban úsznia. Egy vendég kedvéért ráadásul nem szeretném, ha azt hinnék nyitva vagyok és elkezdenének szállingózni befele az újabbnál újabb vendégek. Pontosan ezért az ajtót is bezártam és rajta hagytam a "zárva" feliratot. Levetettem a kabátomat és az egyik fogasra helyeztem a táskámat melléje. Le vettem két széket a pultnál, hogy helyet foglalhasson kényelmesen és ne állva kényszerüljön elfogyasztani a kívánt italt és süteményt.

-Üdvözlöm. Nos akkor mit adhatok? Kávé vagy te? Süteményben pedig francia krémest, piramist és sütőtökös muffint tudok adni. Ezek azok amikből még ma maradat. Melyik az amelyik a leginkább érdekelné?- kérdeztem kedvesen a pult mögé állva. Ő most egy vendég akinek köszönettel tartózom. Semmi más.

Nicholas Boneta

Magam sem tudtam, hogy még is mit válaszolhatnék. Féltem, ha bemennék, akkor történnek dolgok, s nem voltam benne biztos, hogy elég jó ötlet lenne. Hiheti, hogy még nem mostam le a sminkemet, de ha odáig vezet, hogy hozzáér... Nem tehettem. Nem tetszett volna neki, s nem tudnék újra elveszíteni valakit, ha komolyra fordulna a dolog kettőnk között. A sütemény hangja, viszont jól csengett, s nagyon megkívántam. A gyomrom korogni kezdett elég hangosan. Biztos voltam benne, hogy ő is hallja. Megigazítottam a fejemen a csuklyámat, és a kezemen lévő kesztyűt nézegettem.

- Egy süti jól hangzik - feleltem kedvesen - Viszont nem tudok sokáig maradni... egy darabot írok, és holnap küldeném el a rendezőnek - vallottam be, de fogalmam sincs miért beszélek róla. Senkinek nem meséltem még el ezt - Akkor? - motyogtam magam előtt. Hogy beszélhetnék vele úgy, hogy ne lásson, de még se tűnjek úgy, mint aki nem bír a szemébe nézni. Nem tehettem, akkor észrevesz. De úgy hiheti ez az egész csak egy maszk.

Írisz Andalia

Figyelve a szavaira belegondoltam, mely teák azok, amelyek segítenek elaludni és nyugtató hatással vannak a szervezetre, de még sem altató. Nem üti ki az embert. Gyömbér, méz és citrom. Zöld tea hozzá valót pakoltam a pultra. A legtöbb helyen filterrel készítik én azonban rendes szárított növényeket áztatok bele a  forró vízben és úgy ízesítem szintén természetes, bio alapanyagokkal. Fel tettem a forralóba két személyre vizet és elő készítettem a gyümölcsöket, fűszereket. Két bögrét.

-Köszönöm. Igyekeztem a saját stílusomra formálni a helyet. Szeretném, ha az emberek amikor be lépnek a küszöbön egy kellemes helyet látnának, ahol elbújhatnak a nyüzsgéstől a város zajaitól. Kicsit magukban lehetnek vagy éppen a barátaikkal együtt lehetnek ezen a helyen közben teát, kávét vagy süteményt fogyasztanak. - rá néztem a vízre, de az még nem forrt így be siettem a konyhába és elő szedtem a hűtőből a francia krémest. Ki tettem egy tányéra és vissza mentem a pulthoz.

-Mindig este 6-ig vagyok nyitva. Utána már nem szoktam vendégeket fogadni hacsak nem vállalok be egy rendezvényt, estélyt, vers olvasást.- le vettem a vizet és egy kis edénybe töltöttem. Beleszórtam a növényeket kicsit kevergettem és vártam, hogy az ízek az aromák kioldódjanak. Addig a süteményt oda adtam az úrnak.

-Na és ön? Színészkedik is és darabokat is ír? Szabad megérdeklődnöm, hogy milyen darabot ír most?

Nicholas Boneta

Szívesen hallgattam, ahogy válaszolt a kérdéseimre, s közben ide-oda mozgott, mint egy árnyék. Mint egy táncos a színpadon, s csak a reflektor fénye világítja meg. Hirtelen a történetemet láttam magam előtt, ahogy a főszereplő lány táncolni kezd, miközben keresi az idegent, aki félbeszakította a bált. Hallottam a háttérben a fejemben egy halk zenét, s hirtelen beugrott. Neki kell lennie a főszereplő lánynak! Amikor rákérdezett a darabra hirtelen zavarba jöttem, s a süteményre néztem. Nagyon finomnak nézett ki. Felemeltem a villámat, és ettem egy falatot belőle. Isteni volt, de tudtam, hogy nem tudom elterelni a darabomról a témát.

- Hát, igazság szerint - felelte, miután lenyeltem az első falatot - Nem nagyon beszéltem erről senkinek. De ez a sütemény isteni! Néztem fel a lányra, de muszáj volt megkérdeznem tőle, hogy szokott-e énekelni, tud-e hangszeren játszani, szokott-e táncolni.

- Öhm - köhögtem egyet - Megkérdezhetem, hogy szoktál-e énekelni? - kérdeztem kedvesen.