XIII. felvonás

 Írisz Andalia

Leengedtem kezem testem mellé, ahogy tekintetemmel követtem az autó fényszóróját. Egy apró sóhaj közben bezártam az ajtót, lehúztam a rolót. Elmosogattam a koszos bögréket és tányért, majd leoltottam a villanyokat a székeket vissza tettem az asztalra és elindultam a lakásomba vezető csiga lépcsőn. Fáradtan, bűntudattal ugyan akkor szikrányi örömmel kötöttem ki a maszkot tartó szalagot. Felszisszentem az arcomba nyilalló szúrásba. Úgy tűnik ez a maszk hosszú távon nem jó barát. Túl kemény a belseje, ki kell bélelnem ahhoz, hogy több problémát ne okozzon a már így is sokat átélt arcbőrömnek. A szobámba be tettem egy külön kis fiúkba, hogy ne feledkezzek meg arról, hogy mit tervezek vele, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol lemosdottam a nap fáradalmait. Mind eközben gondolataim fáradatlanul a furcsa idegen körül forogtak. Azaz Nicolas körül. A mai nap a személyiségem teljesen kifordult önmagából. Sokat beszéltem és még testi kontaktust is létesítettem egy férfival. Sosem csináltam ilyet, soha. Ráadásul hazugság. Tincseimet fésülgetve az asztalomnál eldöntöttem, hogy elolvasom a történetét, el mondom a véleményem és soha többet nem találkozunk vagy ha még is tartani fogom a távolságot. Az ő érdekében és a sajátom érdekében. Nem akarok megsérülni, nem akarom, hogy ő olyas valamit higgyen rólam ami csak az álmaimban van. Bár nagyon élveztem a mai napot vele és szeretném, ha ez folytatódhatna, de előbb utóbb lehullik a lepel és nem akarom látni, ahogy a mosoly fintorba meg át, ahogy a kedvessége megvetésbe megy át, elítélne, kinevetne..letöröltem egy könnycseppet. Szipogva megtisztítottam az arcomat és bekentem a kis sérülést. Még meg ittam egy pohár vizet, majd nyugovóra tértem igyekezve kizárni gondolataimból a férfit. Reggel a történtekhez és a döntéseimhez képest igazán kellemesen kezdődött. Kedvenc dalaimmal álltam neki sütni és előkészíteni mindent a nyitáshoz és a mai naphoz. Tincseimet lófarokba fogtam, Fekete nadrág fehér ing és egy nyakkendő. A kép teljességéhez pedig egy puha, selymes letisztult fehér álarc, amely tökéletesen kifejezi a fehér bőrömet, de takar mindent amit kell. Bár a lilás íriszem kicsit feldobja ezt a letisztult dolgot. Ahogy lenni szokott minden vendég megérkezett aki már évek óta ide jár. Épp végeztem a csokis tortával amikor a pulthoz kellett mennem intézni a fizetést és ekkor megpillantottam őt az ajtóban. Tényleg eljött, ahogy mondta. A gondolataimat erősen fogtam és a munkámra koncentráltam. Elköszöntem a vásárlótól, majd fel vettem a férfi rendelését. Meleg barna szemei melegséggel töltöttek el és nyugalommal, de igyekeztem ezt nem tudomásul venni.

-Örülök, hogy eljött. Kérem foglaljon helyet valamelyik asztalnál és máris viszem a rendelését.- néztem fel rá. Ezúttal is kapucniban volt és feketében, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ez olyan, hogy én miért viselek álarcot. Lehet nem szeretné, hogy felismerjék és lerohanják, bár tegnap nem úgy beszélt magáról, mint akit körül ugrálnak a rajongók. Nem is értem miért. Udvarias, tehetséges..munka, munka. Hamarosan úgy sem látom többet. Elkészítettem az italát és a torta szeletet is kitettem egy tányérra. Tálcára helyeztem és kivittem neki.

-Tessék, parancsoljon. Fogyassza egészséggel. - mosolyogtam rá. Legalább ezt a maszk is engedélyezi. Ennél többet nem tudtam mit is mondhatnék..

Nicholas Boneta

 Figyeltem a tekintetét, ami már tegnap is feltűnt, hogy csodaszép, lila szemei vannak. A maszk mögül kíváncsian néz ki az emberekre. Olyan udvariassággal és kedvességgel, hogy belehasadna bárki szíve, ha valami bántódás érné. Biccentettem, és egy hátsó asztalhoz leülve a pult felé forduló székre leültem, hogy figyelni tudjam mikor érkezik. Néztem, ahogy összekészíti a rendelésemet és minden egyes csepp kávéra nagy figyelmet szentel. A süti szebben állt azon a tányéron, mint bárki másnak, és azt hiszem csak szerentém hinni, hogy csak nekem tűnik olyannak, mint egy földreszállt angyalnak. Talán csak nekem tűnik fel? Ahogy sugárzik belőle a jóság és nyugalom? Ahogy a mosolya elolvasztja a szívemet és minden rossz, kellemetlen dolog elszáll belőlem. Lehelyezte elém a rendelésemet én meg ügyes gyorsasággal megfogtam finoman a kezét és észrevétlenül kezébe helyeztem a pendrive-ot.

- Remélem elmondja a véleményét róla, Írisz - szólítottam a nevét kedvesen, miközben minden önbizalmam benne volt ebben a mozdulatban. Elengedtem a finom, kis kezeit és lehelyeztem a karomat magam mellé. Felnéztem a lányra és úgy örültem, hogy a jobbik felemet láthatja csak szerencsére - Köszönöm - feleltem úgy nagyjából mindegyre, hogy időt szánn a művemre.

A történetemre, ami egy szörnyetegről szól, aki én lennék és egy városi lányról. Az operaház fantomja címet adtam neki. A szörnyeteg az operaházban lakik, az az otthona, és a lány itt ott él benne, de egészen máshol. Majd az életútjaik találkoznak és egy szerelmi háromszög is kialakul köztük. A szörnyeteg, a lány és a jóképű férfi. Tudtam már tegnap is, hogy ő lesz a főszereplő és remélem nem mond nemet az ajánlatomra, de előbb el kell olvasnia. Mr. Brown-nak már egy hónapja elküldtem és azt  mondta, hogy az előző darab előadása után elkezdhetünk gondolkodni a szereplő válogatáson. Még lesz egy-két előadásunk ugyanezzel a darabbal, és egy hét múlva érkezhet a válogatás. De a főszereplő lányra nem terveztem sokat keresni, mert már meg is találtam. Figyeltem, ahogy visszasétált dolgozni, s belekortyoltam a forró italomba. A torta, mint tegnap is a sütemény, ez is isteni volt. Sosem ettem még ennyire finom édességet. Mosolyogva ettem, miközben figyeltem a sarokból a lányt ügyelve arra, hogy a jobb oldalamat lássa és a bal árnyékban legyen.

Írisz Andalia

Minden az asztalán volt és úgy láttam mennem kell vissza dolgozni így indultam is, de érintése megakadályozott. Annyira meleg volt csak most vettem észre, hogy fázok kissé és feljebb kellene tennem a fűtést a kávézóban. Bár kesztyűt viselt még is megérintett, amit senki sem szokott, de aztán megéreztem a kis eszközt a tenyerembe csusszanva. A pendrive.

-T..természetesen. Már alig várom, hogy elolvashassam.- feleltem a mondat elején kicsit megakadva. M..miért hallom olyan kellemesen a nevemet az ő szájából? Ilyen könnyen megjegyezte volna. Sokan mindig eltévesztik és az Írisz helyett mást mondanak ami véletlenül sem hasonlít az eredeti nevemhez.

-Én köszönöm ezt a hatalmas megtiszteltetést, hogy elolvashatom.- léptem egyet hátra.

-Ha bármi probléma van esetleg még rendelni szeretne csak szóljon és jövök. Most viszont megyek.- csúsztattam a kis szerkezetet a zsebembe és vissza mentem a pulthoz, hogy felvegyem a további rendeléseket. Nem sokára édesanyám is megérkezett aki érdeklődött a tegnapi napom felől és leginkább az előadás felől. Elmeséltem neki nagy boldogan, hogy mennyire jó volt az alap történet és a színészek is, hogy mennyire tetszett és a lehetőséget is, amivel éltem. Meséltem neki  Nicholasról is, hogy mennyire valóságos volt a sminkje és az alakítása lélegzet elállító, de persze csak halkan, meg ne hallja ő is.

-Írisz.- édesanyám komoly ám reményekkel teli hangja magára vonta figyelmemet.

-Lesz egy meghallgatás a szomszédos körzetben. Nem szeretnél el menni?- összeráncoltam homlokom. Sose adja fel,  mindig minden alkalommal ha hall valamit elhozza a szórólapot és megpróbál meggyőzni, hogy próbáljam meg. Vetettem egy pillantást a papírra. Mellékszerep lenne és nem kellene sokat sem mutatkoznom valószínűleg, de egy gyerek előadás? Kérdőn pillantottam rá.

-Utána érdeklődtem és mindenki álarcban vagy valamilyen jelmezben lenne így nem kellene attól félned, hogy mások meglátják.

-Halkabban kérlek.- szóltam rá. Eléggé hangosan beszélt, hogy mindenki hallja a szobában. Nem akarom, hogy mások tudják takargatok valamit.

-Kérlek kicsim, csak próbáld meg.- fogta markába kezemet.

-Tudom, hogy félsz, de te erre születtél, arra, hogy énekelj. És mit számít a külső ha a hangoddal teljesen rabul tudod ejteni a közönséget?

-Az embereknek számít.- feleltem szemlesütve.- szörnyetegnek gondolnának a sátán gyermekének...-nyeltem egyet és vissza pislogtam könnyeimet.- kérlek hanyagoljuk el ezt a beszélgetést. Most dolgozom és egyáltalán nem alkalmas.- néztem rá. Egyenlőre elengedi a témát, de nem örökké.

-Ez micsoda?- mutatott a pendrive-ra.

-Oh Nicholas megkért, hogy olvassam el az írását és mondjak róla véleményt.- feleltem röviden, de lényegesen.

-Sose csinálsz ilyet...várj azt mondod..itt van még? Hol találom?- inkább nem válaszoltam, ha találkozik vele, ha rájön, hogy itt van tőle pár lépésre biztos letámadja és érdeklődni kezd egy női szerep utána..