XIV. felvonás

 Nicholas Boneta

Nem tudja mennyire nem kezdőként áll a színpadon. Nem tudja mennyit jelent nekünk, hogy itt van. Nekem, hogy vele játszhatok. A szövege fölé léptem, majd átnéztünk egy-két sort a közepéből, majd a végéből. Az előadást jelző csengőre felnéztem, és felhúztam magamra a csuklyámat. Ilyenkor lehettem igazán él, amikor játszottam, mert senki nem gondolta volna, hogy amit lát az valódi. Senki nem hitte volna el, hogy nem smink mind, ami elcsúfít. Én vagyok a Csúf, mégha ezt mások nem is gondolnák. A gyönyörű lány mögött sétáltam fel a színpad környékére. Segítettem neki a ruhájában feljutni a lépcsőkön, hogy be ne akadjon a ruhadarab. Mindenki a helyére igyekezett. Nagy levegőt vettem, amikor Írisz a helyére lépett mögé álltam. Jobb kezemet ráhelyeztem a bal vállára, ami most csupasz volt - a ruha szabadon hagyta. A füléhez hajoltam.

- Minden rendben lesz - súgtam neki, majd elléptem mellőle, hogy egy utolsó igazítást tudjanak neki adni. Mögötte Aaron állt pár méterre pár színésztársunkkal, akik a karakterének a haverjait játszották. Egy biccentéssel "kéz és lábtörést" kívántunk a másiknak, majd kimentem a felállított pub díszlete mögül. Elindultam a nagy függöny mögé, ami bármelyik pillanatban felhúzódhat. Az előadás elkezdődik élesben, én meg megjelenek, mint aki eljátsza azt, ami a valóság. Hátra pillantottam a lány irányába, elmosolyodtam. Egészen közel álltam meg a vörös anyaghoz. Hallottam David hangját, ahogy üdvözli a közönséget és bemutatja az alattunk lévő zenekart is. Ahogy a sztorit bevezette a rendező a függönyök elkezdtek szétnyílni, lehajtott fejjel vártam, hogy minden fény és szempár rámszegeződjön. A zene felharsant, majd hirtelen csak én voltam. Felnéztem és elordítottam magamat. A ruhák alatt lévő mikrofon segítségével az egész terem hallotta a hangomat.

- Este volt. Késő este - mondtam egyenesen belemeredve a nézők szemeibe, és előre léptem egyet - Ilyenkor egyedül lehettek az utcákon - megfordultam és balra indultam el egy-két lépést. Megálltam és újra a közönség felé fordultam teljes arccal. A fények pont úgy világítottak, hogy a szebbik profilom látszott a legjobban. - Nem kell rejtegetnem magamat a csodálkozó, fintorgó szemekkel elől. - Fordultam meg jobbra, és tettem négy lépést, amikor megint megálltam. - Nem lát senki. Nem hall senki. Tártam ki a karjaimat az ég felé, és ekkor lépett elő Rachel szerepében Írisz mögöttem. Oldalt fordultam és ránéztem, ahogy egyre jobban előrébb jött a vonalamba. Varázslatos volt. Hirtelen el is felejtettem a szövegemet, amikor észhez tértem még időben. A nézők felé fordultam.

- Hangokat hallottam hirtelen ezen a sötét utcán - újra a lány felé fordultam, majd vissza - Ki lehet ez a különös alak? - Léptem Írisz felé pár lépést, majd megállva neki intéztem a szavaimat - Mit keres egy hölgy ilyenkor az utcán... egyedül? - emeltem ki az utolsó szót. Nem csak a karateremet varázsolta el, de engem is. Meg tudtam mondani mindenkit a helyszínen. A válaszára azonnal reagáltam csípősen, ahogy az Csúftól várható az elképzeltek szerint.

- Egy nő mellé az éjszaka leple alatt egy férfi kell. Ha a maga vőlegénye még mindig odabent van, akkor inkább egy malacnak mondható - húztam a számat nevetésre, és még közelebb tértem, ahol már jól érezhetővé vált újra a parfümje illata - Ki maga kedves? - Minden szót tökéletesen ejtett ki az ajkain.

- Szólíts csak a Csúfnak, hercegnő - csókolta meg a kezét, és ebben a pillanatban érkeztek a többiek is. Hahotázva tántorogtak eljátszva a részegségüket. William báró, kit Aaron alakított, megbotlott és pár méternyire mögöttünk esett el. Írisz felsegítette, ahogy az a szövegkönyvben van. A férfi nevetve adott egy gyors, kemény csókot a szájára, amíg a báró meg nem állt mögöttük. Will eldobta felém az üvegét, ami előttem ért földet. Széttörve feküdtek a nagy darabok a lábaim előtt, majd a részeg fickókra néztem. Will átfogta Rachel derekát és magához húzva megcsókolta. A lelkemnek fájt ez a jelenet a legjobban. Nagyot nyeltem, s nem engedtem szabadjára a valódi érzelmeket.

- De hiányoztál - suttogta, bár itt ez se tűnik annak, ahogy szétváltak ajkaik. Megsimogatta a lány haját, majd elkezdett velük játszani. Ekkor Greg, ki a vőlegény tanúja volt, Thomas herceg hirtelen megfordult és a szerelmes párokat kezdte imitálni.

- Thomas! Fejezd be! - ordított rá Will, és nem engedte el a menyasszonyát. Ekkor nézett rám, hiszen Thomas ott állt mellettem - Rachel, kedvesem, bántott téged az a férfi? - mutatott rám. Thomas megfordult és bikába ment át. Lábával a port rúgdosta hátra. Rachel közelebb jött hozzám, mielőtt bárki bántana valakit.

- Menj onnan! - húzta el onnan a lányt és elém állt a báró mögé Thomas és a többiek. Fred, ki Matt-et játszotta Rachel bátyát épp átkarolta a lányt, hogy megvédje a kishúgát.

- Mit akarsz a húgomtól? Ki maga? - kiáltotta Matt a háttérből. Csendben hátrébb húzódtam, zsebre dugtam a kezeimet és lehajtottam a fejemet.

- Jobb, ha azt nem tudjátok ki vagyok - néztem végig rajtuk. Megállta a tekintettemen Íriszen, majd visszanéztem a többiekre - Vigyázzatok magatokra, ameddig nem esik bajotok - fenyegettem vagy éppen figyelmeztettem őket. Eltűntünk a színpadról és a helyszín is változott. Folyamatos mozgásban volt a háttér, ahogy Rachel ment hazafele a szobájába a vőlegénye Will mellett. A báró sietve a lány után haladt, ahogy tudott, miközben Írisz folyamatosan az érzéseit próbálta tisztázni. A férfi persze hálni akart és gyerekeket a hercegnőtől.

Írisz Andalia

Elképzeltem a jeleneteket a függöny mögött. Felidéztem magamban Aaron tanácsát és fejben lejátszottam azon jeleneteket, ahol nem kellene merevnek tűnnöm. Ezúttal, amikor a vőlegény keményen csókol meg mellkasára helyezem kezem és kicsi nyomást gyakorlok rá, hiszen, olyan nagy lendülettel támadott le, hogy majd nem hátra estem, de szerencsére keze derekamat ölelve megvédett az eséstől. Amikor a szobámban voltam lassabban, gyengédebb mozdulatokkal fésültem át újjaimmal tincseim, hogy még kívánni valóbbnak tűnjek és tényleg elmerültem a gondolataimban. Rá gondoltam, szinte már vágyakozva. Sokkal jobban bele tettem magam a mostani előadásba. Rachel szerette ugyan vőlegényét, de a csúf megbabonázta, mint engem maga Nicholas játéka és szemei. Gyorsabban elérkezett a darab vége, mit számítottam. Ezúttal a csóknál elhagytam magam nem feszültem rá, ahelyett, hogy elhajoltam volna hozzá simultam Nicholas testéhez és tarkójára hulló tincseit birizgáltam és mikor elváltak ajkaink vágyakozó tekintettel néztem az övébe. Bár mindez színjáték volt nem éreztem teljesen hamisnak az egészet. Látva Nicholas tekintetét még inkább erősítette ez az érzésemet. Hogy lehet valaki, ilyen jó színész. Bár nem volt benne a leírásban, de tudtam, hogy ennyit még megengedhetek, mielőtt szét váltunk volna még egy kisebb puszit nyomtam ajkaira.

 Mosolyogva öleltem magamhoz a síró Annát. A meghatottságtól lassan az én könnyeim is kicsordultak. Édesanyám letörölte azokat és büszkén fogta kezébe arcomat.

-Gyönyörű voltál kislányom..Annyira büszke vagyok rád és apád is hidd el.- elérzékenyülve bújtam vigasztaló ölelésébe. Az előadásnak vége. Az emberek többsége sírt   történet végén, tapsoltak valaki még füttyentett is. A lelkem majd szét robban a rengeteg hatástól. Boldog voltam mert ott lehettem én nekem is szól a taps, szomorú vagyok mert vége van. Zavarodott vagyok a csók miatt ugyan akkor ismét elakarom játszani, Vissza akarok oda állni újra és újra szembe nézni a közönséggel fel nézni a fénybe. "Apa megcsináltam Kiálltam az emberek elé és játszottam és szerették" Talán egy nap maszk nélkül is kiálhatok, de az még messze van. Lassacskán elkezdtem összeszedni magam és megkértem a családomat, hogy várjanak meg a színház előterébe, amíg átöltözöm és megköszönöm a rendezőtől a lehetőséget és mindenki mástól, hogy játszhattam velük egy színpadon. Megmondom nekik, hogy, ha ellátogatnak hozzám ingyen választhatnak a menüből. Első körben a ruhától kellett megszabadulnom. Ahogy átöltöztem a másik ruhámba Nicholas keresésére indultam vagy bárki megfelelt volna csak vezessen a rendezőhöz, hogy kifejezzem hálámat a lehetőségért, hogy feléphettem, mint helyettes.Sajnos elég gyorsan eltűnt mindenki, legalább is nem találkoztam senkivel, de szerencsére találkoztam a rendezővel. 

-Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma feléphettem a színpadra.- néztem hálásan a férfira. Remélem megvolt elégedve a játékommal és nem okoztam csalódást.- hajtottam le a fejem. Azonban a férfi felemelte fejemet államnál fogva és biztosított arról, hogy nem okoztam csalódást sőt megdicsért és elfogadta az ingyen kiszolgálást, amelyről, majd szól a többieknek is. Mielőtt távoztam volna még valamit szerettem volna elmondani.

-Ön szerint a csúfnak lett volna esélye a további életben, ha nem a tragikus véget válassza?- kérdeztem teljesen őszintén. Nyilván, mint író megfordult a fejében a gondolat. Mi Lett volna ha? Érdekelt a válasz nem csak magamért, ha nem, mert kíváncsi voltam.

 Nicholas Boneta

Az előadás jobb nem is lehetett volna. Sokkal élethűbb, szenvedélyesebb volt, mint amit Annával produkáltunk. Az emberek vadabbul tapsoltak a végén. Főleg, amikor végül holtan estem össze. Hiszen senkinek nem kell egy csúf, és Rachel-nek is jobb nélkülem. De vajon Írisznek jobb nélkülem? Az a csók a végén... nem úgy tűnt, hogy abba akarja hagyni. Az előadás végén mosolyogva néztem őt, ahogy megöleli a kislányt és az anyukáját, majd elfogadtam pár gratulációt. Utána az öltözőbe menekültem. Leültem a székemre és a tükörben néztem magamat. Az arcomat. A roncsolt felemet. Ekkor lépett be Aaron és leült mellém.

- Királyak voltatok - szólalt meg - Látszott a kémia köztettek. El kell hívnod egy vacsorára vagy magadhoz. Biztos vagyok benne, hogy nem mondana nemet - kacsintott - Senki sem olyan jó színész. Te is tudod - veregetett vállba.

- Nem olyan vagyok, mint te - néztem rá. Tudta jól miről beszélek - Hiába imádnak. Azt hiszik smink. Ha hozzáérnek nem fogják elhinni, hogy igazi és hirtelen irtózni kezdenek tőlem.

- Egyszer fordult elő egy lánnyal. Nem fog még egyszer előfordulni - viggasztalt - Keresd meg!

Felálltam és ránéztem a barátomra.

- Biztos vagy benne?

- Holt biztos. Egy nő se viselkedik, így csak úgy egy férfival - felelte. Kiszaladtam az öltözőből és felszaladtam az emeletre. Mindenhol kerestem őt, majd hirtelen megláttam őt David-del és megtorpantam.

Amikor Írisz megjelent, ki Rachel-t alakította a szívem dobogni kezdett a mellkasomban. Csodálatos színésznő. Hogy-hogy eddig nem hozott minket össze a sors?

- Achanté - csókoltam kezen a hölgyet, majd mosolyogva hallgattam - Megmentetted az előadásomat. Én köszönöm! - hálálkodtam neki - Csodálatos volt! - dicsértem meg, ami minden nőnél egy plusz pont - Ha a pasi nem halt volna meg? Valósznínűleg elszöktek volna a hercegnővel és együtt éltek volna - felelte - Valahogy, így tudnám elképzelni. Mit tervez az este hátralevő részében a kisasszony? - kérdezte finoman.

David mindig arról volt híres, hogy belopta magát színésznők szívébe, lefeküdt velük és utána alkalmanként újra hívta őket, ha volt kedve. Meg akartam tőle menteni Íriszt, de úgy láttam tetszenek nekik a bókok, amiket kap tőle és lefagytam. Miért kellenék én David helyett? Miért lenne neki jobb velem? A Csúffal?

- Írisz? - szólaltam meg, és kibújtam a sötét sarokból - Anyudék kerestek. Anna kitartóan idéz az előadásból - feleltem. Nem volt feltétlen ez hazugság. Tudtam, hogy kint vannak, hiszen találkoztam velük miközben kerestem a lányt - Meghívtalak titeket egy vacsorára - tettem hozzá. Aaron-től már rezgett is az üzenet a foglalásról. Ilyenek a jóbarátok.

Írisz Andalia

A válasza nem teljesen volt kielégítő, bár ha belegondolok mi más választásuk lett volna? Hiszen egy "csúf" embert kivetnek a többiek, mi lenne azzal aki szereti ezt a csúf embert? Bár nem lehetetlen találni egy helyet, ahol békében élhetnek együtt, nyugodtan. Az esti tervemre való kíváncsisága meglepett. A férfi tényleg remekül nézett ki, igazi férfi volt és talán ezért éreztem úgy, hogy tartsak egy kis távolságot, mint mindenkitől. Ráadásul nem ismerem őt. Elmosolyodtam és már válaszolni szerettem volna, ám egy hang félbeszakított. Nicholas.A smink még mindig rajta volt és izgatottnak tűnt ugyanakkor a tekintete mintha kicsit szomorú lett volna. Miért? Egek, ugye nem tettem rosszat azzal, hogy a csók jelenetnél pluszt tettem bele? Remélem nem érti félre..mármint...majd nem elfelejtettem válaszolni, annyira bele mélyedtem gondolataimba. Vacsorára?

-Tényleg? Ez igazán kedves öntől, ezek szerint édesanyám beleegyezett a dologba.- mosolyodtam el. Nem szokása csak úgy igen mondani egy meghívásra. Ráadásul nekem kellene őt meghívnom hálám jeléül, bizonyára ő is így gondolja, de pontosan emiatt nem is szerette volna vissza utasítani. Bólintottam és meghajoltam a férfi előtt.

-Azt hiszem a kérdésére a válasz itt van. Köszönöm még egyszer, hogy szerepeltetem. Minden jót kívánok.- köszöntem el udvariasan a rendezőtől, majd Nicholas felé lépkedtem. Talán tisztáznom kellene vele a színpadon történteket? Nem..nem kell. Hiszen csak játék volt és nem a valóság..a csók..érzelmek nélkül..azt hiszem..

-Mehetünk? Készen áll?- kérdeztem rá mosolyogva. Az előtér felé lépdelve egyszer csak megálltam.

-A smink nem túl kényelmetlen ennyi idő elteltével? Ha úgy gondolja megvárjuk, ami leszedi, nem szeretném, ha emiatt kényelmetlenül érezné magát..- néztem fel rá kedvesen.