XVI. felvonás

 Nicholas Boneta

Felnevettem, és a hajamba túrtam. A zavarbajövése aranyosabb már nem is lehetett. Megráztam a fejem, majd rámosolyogtam kedvesen. Túl ártatlan a természete. Vigyázni kell vele. Vajon volt már esetleg barátja? Volt valaki, aki udvarolt neki? Mennyi idősnek nézhetett engem, te jó isten? Ennyire idősnek tűnök? - kicsit elszálltam a gondolataimmal.

- Semmi gond. Megtisztelő, de minden egyes alkalommal nyolcvan évesnek érzem magam - mondtam szórakozva - Muszáj megkérdeznem, hány évesnek tűnök? - kérdeztem kíváncsian.

Írisz Andalia

80-van? Annyinak azért nem néztem..csak a felének..ez megmosolyogtatott.

-Talán érdekli a válasz? Mármint érdekel? Biztos tudomást szeretnél arról szerezni, hogy a fejemben hány évesnek tűntél, mikor először megláttalak?- kérdeztem.

-De mit számít a kor, ha az adott ember személyisége, gondolkodás módja és a lelke öregebb vagy fiatalabb? Hallottam már olyanról, hogy egy kisgyereknek akik alig töltötte be a 12-őt már olyan matematikai képleteket old, meg amelyet tudósok tudnak csak vagy idősebb emberek, akik még mindig gyermekes huncutsággal állnak az élethez. Persze tisztában vagyok azzal, hogy van betegség is, de édesanyám szerint én örök gyermek vagyok, bár nem tudom miért gondolja így. vontam vállat. És te mit gondolsz? Öregebb vagy a korodnál vagy fiatalabb?

Nicholas Boneta

- Igazad van nem számít - bólintottam még mindig a csuklyámon a fejemen takarva az oldalamat, a csúnyábbik fejemet. Vajon, ha látná a roncsolt képemet mit gondolna? Vajon, ha rájönne ez nem smink elfutna? - Örökgyermek mellé lehet egy örök felnőttre van szükség, nem? - mosolyodtam el - Mellesleg remek kérdés, még sosem gondolkodtam el ezen igazából. Vannak pillanatok, amikor tényleg gyerekként tudok viselkedni, például, ha hazamegyek a szüleimhez. Anyukám el tud kényeztetni a finom falataival - vallottam be - De már gyerekek neveztek uramnak - nevettem fel - Téged néztek fiatalabbnak a korodnál? Most komolyan mennyinek tippelnél? Talán meg tudod a valódi koromat - tettem hozzá suttogva és egy kicsit közelebb hajolva a szebbik arcommal hozzá.

Írisz Andalia

-De, ha az örök felnőtt mindig komoly és szigorú az  nem kellemes hosszú távon nem gondolod? Vannak pillanatok, amikor kell gyereknek, felelőtlennek, lazának kell lenni és van mikor komoly felnőttnek, felelősséggel.- viszonoztam mosolyát. Elképzeltem egy női alakot, kezében egy kosár mézes süteménnyel és Nicholast, ahogy mit sem törődve az illemmel tömi magába a friss süteményt, arcán morzsa darabokkal. Elgondolkodtam a kérdésén..Fiatalabbnak..az álarcom nélkül igen kevesen láttak és, azért lássuk be, ha látod valakinek az arcát könnyebben határozol meg korokat.

-Nem tudom, őszintén..ilyesmiről senkivel sem beszéltem eddig. Úgy látom nagyon érdekel, mennyi idősnek gondollak.- mosolyodtam levéve kezem az asztalról és ökölbe zártam ujjaim magam elé tartva. Rendben elárulom neki. Egyszer mutattam négy ujjamat aztán egy kettőt.. Kíváncsian lestem reakcióját a válaszomra.